Tudjátok, meséltem, hogy beküldtem pár írásomat az Aranylanthoz. Szóval, kaptam is választ, méghozzá elég pozitívat. Azt írták, látnak bennem fantáziát, ha tag leszek náluk, akkor minden segítséget megadnak a fejlődéshez. Annyi az egész, hogy ez esetben csak és kizárólag nekik publikáljak. Elfogadtam ezt a feltételt, tehát a Héttorony-beli pályafutásom gyakorlatilag három vagy nem is tudom, négy napig tartott. Arról nem is beszélve, hogy éppen előtte regeltem a Napvilág Íróklubba, tehát a legrövidebb mégiscsak egy nap:)
Ez van.

Valami hülye ötlettől vezérelve megpróbálkoztam a műfordítással. Hát, egy nap alatt hoztam össze a nyersfordítást, a rímek meg a szótagszám még nem stimmel. Az Aranylant szerkesztője továbbította azokat egy lektornak, aki felveszi velem a kapcsolatot, aztán ad pár tippet. Dorothy Parkert választottam egyébként, mert nagyon szeretem az írásait, viszont egy nyomorult fordítást, annyit se találtam a neten:( Gondoltam, na majd én... Tiszta mazochizmus, mert még ha egy-két rímet összehozok bele három óra alatt, még akkor is egy halom hiányossága van. Kitépem a hajam közben...