Kezdjük ott, hogy még pár évvel ezelőtt, mikor az első része a mozikba került, totálisan hidegen hagyott a dolog. Harry Potter? "Hülyeség!" -gondoltam. Túlságosan is gyermetegnek tartottam az egészet: boszorkányok, varázslók és a többi... Nem is hittem/hiszek bennük, akkor meg minek rohanjak a nagy tömeg után, akik megőrülnek érte?! Aztán teltek az évek, most meg itt vagyok én marha, tizenhat éves fejjel, s miután megnéztem a filmeket, rákaptam a könyvre is!:) Nevetséges, komolyan mondom! De mindegy, mert akkor is tetszik. Vannak rosszabbak is nálam: még gólyatábor után beszéltem egy sráccal, tizennyolc éves, Harry Potter -rajongó, haverjaival még ilyen találkozókra is járnak... Jó, mi? Na, mindegy. Megyek, és olvasom tovább...
