Akkor kezdem:
Ha nem is életem legkellemesebb élménye lesz is ez az osztálykirándulás, azért egész jól sült el a végére. Vegyük először is azt, hogy velünk jött pár 11.-es is. Az egyik hungarista csaj már a kezdetektől vedelte a sört, és mikor kiszálltunk a buszból, kiselőadást tartott, milyen az, ha valakinek nagyon kell pisilnie. A másik -egy rapper- szintén itt tartott, bár ő is inkább csendes őrült volt, dőlöngélt össze-vissza. Dénesfán egyébként nem sok minden volt: egy-két bolt, játszótér, kocsma (aminek még fontos szerepe lesz kis csapatunk életében) és egy elmegyógyintézet. Na igen, oda is ellátogattunk: nem volt kellemes a betegek látványa. Magam diliznék be, ha mondjuk húsz évet kellene lehúznom ápolónőként közöttük. Már az első nap után depressziós lennék. Térjünk vissza a kocsmára. Az osztályfőnök simán biztosított nekünk kellő piát az ellazuláshoz -megjegyzem, még mindig nem vagyok alkoholista, nem is ittam szinte semmit. Velem ellentétben a többiek úgy beálltak, hogy énekeltek, ordibáltak, egyketten kidobták a taccsot. Ez az után volt, hogy a jól tájékozottság kedvéért:) ellátogattak a kocsmába. Úgy volt egyébként, hogy sátorozunk, de persze elkezdett szakadni az eső, a lábam lefagyott, így hagytam a fenébe, bementem a házba, ott aludtam (már amennyire lehetett a többiektől). Jobb is volt, de azért páran mégis kint éjszakáztak. Kellemetlen volt, mikor arra csámborgott valakinek a kutyája, egy magyar vizsla, már csupa víz volt az esőtől, ám így is bement barátnőmék sátrába... Osztálytársam már totál kész volt, mert ráfeküdt még a párnájára is a vizes testével. Másik meg próbált a kutya lelkére beszélni: "Te értelmes kutya vagy, mert magyar vagy..." :):):) Valahogy aztán kiűzték az ebet. Benn a házban meg már alváshoz készülődtünk, mikor beállított a rapper -a piától alkohol mámoros állapotban. Ledobta a cuccát, mondom neki, mit csinálsz te gyökér... Nem hiszem, hogy eljutott a tudatáig. Elkezdett minket megszámolni, látta, barátnőmmel ketten vagyunk. Én: "Na, számold újra." Ő: "Így szimplán jó lesz." Én: "Dehogy jó. Vonjál gyököt..." És hasonlók. Még előtte délután bejött a sátorba hozzánk, mert nem tudta, hol a cucca. Akkor is alig állt már a lábán. Amúgy rendes srác, csak bolond. Gondolni lehet, nem aludtam túl sokat, de még így is többet, mint a társaim. A társaság volt az egyetlen, amit szerettem: hülyére röhögtük magunkat. Mikor beértünk Győrbe, már nem értem el a buszom, így egy órát vártam a következőre. Abból meg folyt a víz, leszállítottak minket, így még késtünk is. Mondtam magamban, valaki nagyon nem akarja, hogy hazaérjek. De azért most már itt vagyok, félig még mindig kómában, de azért írok. Tiszta Survivor volt az egész. Ha bírom idegekkel, jövőre megismételhetjük..:)
