Én, mint Bridget Jones... Miért is? Nagyon egyszerű. Bár nem vagyok harminc éves, nagyon is sok mindenben hasonlítunk egymásra. Például a pasik ügyében: hibát hibára halmozunk. Ha tízszer követek el ezen a téren valami irtó nagy baromságot, akkor sem veszem észre, csak ha már kész, vége. Tehát szingli vagyok. Nem is csodálkozom ezen néha. Szép, mi? Néha elviselhetetlen tudok lenni. És válogatós vagyok. Minden srácban találok valami hibát: nem elég okos, nem elég helyes, hülyék a barátai, és a többi. Most, miközben szépen kielemezgetem magam, rájövök, talán tényleg velem van a baj. Félek egy komolyabb kapcsolattól. Tuti. 100%. De mint minden, ez is kettőn áll. Hónapokkal ezelőtt szentül megfogadtam, femminista leszek. Egy erős, öntudatos szingli. Nem kell nekem egy hímnemű egyed ahhoz, hogy elboldoguljak. Készítettem is egy 5 -ös listát arról, mit utálok egy pasiban:
1. hűtlen
2. hazug
3. metroszexuális
4. beképzelt
5. unalmas
Persze, a sort akkoriban tudtam volna folytatni, ítéletnapig. Jó, jó, nem leszek álszent, még a most is tudnám sorolni. De, sebaj. Biztos nekünk, csajoknak is vannak hülye dolgaink.
Visszatérve a Bridget Jones és a köztem lévő hasonlóságokra, meg kell említenem, hogy csak velem történhetnek olyan kínos szituációk, mint amiket Renée Zellwegerrel a vásznon láthattunk. Ezek is amiatt vannak, hogy elég gyakran elábrándozom, álmodozom, és mire észbekapok... szóval, értitek:) Aztán van egy srác, akivel még a nyáron ismerkedtem meg. Nem indult zökkenőmentesen az egész. Néha -az esetek többségében- ki nem állhatom, máskor viszont odáig vagyok érte. Talán ő is így van velem, nem tudom. Egyszer kikészít, és állatira bunkó, máskor meg kedves és vicces. Ki érti ezt??? Úgy érzem magam, mint valami hülye. De szerintem az is vagyok:S
