Meghívtak a blogot írók klubjába iwiwen - csatlakoztam is hozzájuk:) Egyébként gondolkodtam egy kicsit (meglepő???), a webnaplókról, legfőképpen az énblogokról, mivel magam is ilyet írok. Tehát: annyi féle, ahány ember. TE például mi alapján választasz? Mi alapján döntöd el, hogy melyiket olvasod? Most itt vagy az egyémen, a süketelésemet hallgatod... Meglehet, ez az első alkalom, talán vissza sem jössz többé...esetleg állandó látogatóm vagy/leszel... Hétköznapi dolgok történnek velünk, nem fogok világot megváltó tervekről írni. Nem leszek fennkölt sem, arra ott vannak a verseim. Egyszerűen megvagyok a magam rózsaszín felhős világában, olyan dolgokat jegyzek le, melyek kicsit is foglalkoztatnak - talán TÉGED is. Nem foglalkoztat, ki tart bolondnak, mi a véleményük rólam; a túlzott optimizmus, hogy néha túl nagy a szám, a kellő (?) egoizmusom - ez mind-mind én vagyok. Aki elfogad így, jó, ha nem tetszik egyeseknek, nem érdekel. Legfeljebb azzal vádolhatnak, amivel a doki Ibsen drámájának másik hősét: heveny világboldogításban szenvedek. De nem baj, ugye? A pszichoanalízist majd máskor folytatom.
Addig is ÖLELLEK, CSÓKOLLAK - gyere vissza máskor is:)
