Tisztázzunk egyet s mást. (Hú, már most nagyon komolyan indul:P)
Kb. 12 éve ismerjük egymást.
3-an voltunk lányok az osztályban - ő volt a legjobb barátnőm.
Most egy suliba járunk.
De nem egy osztályba.
A másik csajjal osztálytársak.
Én jóformán már nem is létezem (?).
Egy héten egyszer (csütörtök) találkozunk. Ilyenkor (általában , egészen a mai napig) jól kidumáljuk magunkat, stb. De ma(!!!) nem ám mellém ült volna azon a rohadt buszon... inkább NEKI foglalta a helyet... Nem ez a gond. Nem veszi figyelembe, hogy a csaj hányszor átverte, kibeszélte a háta mögött, 8.-ban ráhajtott arra a srácra, aki barátnőmnek is tetszett, és ehhez hasonló gusztustalan dolgok. De lényegtelen. Gondolja ő. Együtt futnak, együtt járnak vásárolni, moziba meg minden.
Így is mindig keresztbe tett nekem, most még a legjobb barátnőmet is elszedte. Rohadt élet!
Írtam is egy verset, figyuzz:
'Színésznőhöz'
A függöny legördült. Vége.
A színpadon egyedül állsz.
Taps? Elismerés? Mi kéne?
Publikum nélkül mivé válsz?
Játékod átlátszó és fals -
untat már rég;
langy ál-intrikákat kavarsz,
így kimondom: elég!
Az álszentség vajon érdem
nálad? Mert előttem homály:
őszinte szót - kérdem -
nem rejt a repertoire?
Másrészt (ezen kívül, meg hogy reggel majdnem szanaszét bőgtem agyam a buszon) jó napom volt: kaptam viselkedés kultúrából (nem etikett, mert beleköt a tanár) két ötöst, irodalomból is, nyelvtanom meg négyes lett. Köcsög pedál vagyok, mi?
Kit zavar...
Megyek, megkeresem a cián tablettát.