Nem kell túlspirázni, mindössze a szokásos: mint holmi vagonban össze vagy préselve egy halom idegennel, minden lehetséges eszközt igénybe veszel, hogy talpon maradj, aztán, mikor a többiek le óhajtanak szállni, imádkozol, hogy túléld a tömegnyomort. Egyszerűen feledhetetlen élmény, bár nem épp oly kellemes, mint amilyen mókás a többi ember arcát figyelni ilyenkor. Azért épségben hazaértem, mostanság már az idegbaj sem kerülget, olyan nyugodt vagyok, mint Buddha.
Megyek, megvilágosodom.
