Szépen vagyunk...
Én nem igazodok ki rajta. Pedig szerintem tetszem neki. És most kivételesen nem az egó beszél belőlem:)
Ma egyébként, tökéletes rálátásom nyílt személyére: kisbuszt küldtek -én hátul ültem, ő meg elöl állt. Az utolsó megállóhoz közeledve észrevettem, hogy nézett. Nagyon ari volt! Viszont, ha nem beszél velem msn -en, akkor meg ne merészeljen nézni!!! Kiszámoltam ugyanis, hogy kb. 3 -szor bámulhatom csak így tanévi szinten, mert egy csomót leszek kórházban, és még hiányozni is fogok:( De Ő nem csinál semmit, hozzám se szól. Csak néz. Arra vár, hogy majd én megyek oda hozzá, vagy mi??? Biztos, hogy nem. 1: Nem is mernék:), 2: a magam részéről már minden mást megtettem (szerintem). Szólnom kell(ene) barátnőmnek, ő ismeri a srácot...
Nagyban készültem tegnap történelemre, hátha felelünk. Aztán kiderült, nincs is töritanár, mert a negyedik diplomájára készül. Szóval csak öt órám lett volna. De!: egy sem volt:):):) Az irodalom tanárnő meglátott engem meg egy osztálytársamat, és megkért minket, menjünk le az aulába portásnak. Először csak arról volt szó, hogy két tanóra erejéig, majd egész végig ott kellett maradnunk. Jó, mondjuk én eljöttem ötödik óra után. Nem volt egy nagy durranás. Amúgy nagyon jól éreztük magunkat, elszórakoztattuk egymást a hülyeségeinkkel.
De akkor Ő most szeret vagy nem szeret? Nézd meg Betty Boop -ot: körülbelül most ez az életérzés nálam. Csak nem cigizek. Be fogok dilizni, érzem. Bár, már szerintem most sem vagyok normális.
Na, megyek...
