Eldobom az agyam. Ha volt egyáltalán. Mi tagadás, szívesen kasztrálnék egy-két hímegyedet. Csak a lelki békém kedvéért...
Szerdán -tisztán emlékszem, mert akkor volt Németország-Törökország meccs- msnen beszéltem egyikükkel. Állati jófejnek találtam régebben is a srácot, szóval nem volt gond. Az elején. Aztán mondott valamit, amitől berágtam. Megemlítettem neki, de nem hiszem, hogy akkor komolyan vette. Mondta, várjak. Én meg, hogy megyek-gondoltam, nincs erre időm. Később nem lépett fel, nem láttam értelmét másnak: "letöröltem". Mint édes nyugalomnak néztem elébe. De nem! Nem úsztam meg. Írt egy nagyon megható levelet, mennyire csalódott bennem és a többi. Na, gondoltam, itt a papírzsepi, mindjárt telesírom... Válaszképp felvilágosítottam, a csalódás nálam is megvolt, majd megdumáljuk, ha visszavettem. Ma reggel fenn volt, mikor ezt láttam, leléptem. Igen, besz*ri vagyok, és??? Különben sem tudom, mit mondjak neki. Lehet, hogy én túloztam el a dolgokat. Beismerni még rosszabb. Hagyjuk. Ma itt volt a másik, akit HotDogról ismerek. Nagyon kedves, mondhatom -jó, tőle megszoktam, hogy ilyen a stílusa. Tudom kezelni, mert nekem is nagy pofám van, szóval nincs igazán gond. Csak nehogy azt higyje, túlzottan kedvelem. Nem, nem húzom az agyát. Talán egy kicsit.
Tehát én sem vagyok jobb??? Ez aztán baromi örvendetes hír:( Sajnos magamat nem tudom kasztrálni.
Ez van.
