Köveskál, nyárelő
Hallgatlak. Trakltól idézel –
”Esténként a teraszon
barna borral mámorosodtunk.”
Mi ez a szomorúság?
Arcunkra ráborult a fény.
Itt nincsen lugas,
hacsak nem a június az.
Fölénk hajlik, mint a szőlő
pár éve egy másik kertben,
hogy önmagával ellephessen
mindent, mi nem idevaló –
Milyen hűs most az árnyék:
akár emlék is lehetne.
Tudod, a feledhető fajtából,
ami épp csak a perchez elég.
Lassan sok lesz az idő
és sok a pihenés is.
A könnyű holdernyő alatt
kempingszékedbe telepszik
a kártyapartik, vacsorák
valahány feltöltött perce
és olyan színű lesz minden,
mint vihar után a Balaton.
Nézd, a kertvégi csapból
már sötétség csöpög.
Hamarosan éjszaka lesz –
sűrű borként ömlik bele
az est poharába.
Halkan koccintok veled –
szemed mintha hullámzana.
Két kortynyi pillanat között
csillagpartján megpihenek.
Holdfény-szonetta
Van úgy, hogy ennél nincs jobb állapot:
árnyékát ismeri és mégse bánja.
Változzon úgy, ahogy csak én tudok –
könnyű moonlight könnyed fogyatkozása.
Hogy néha tánc lesz, észre sem veszem.
Felkér, megpörget – mesecina – mondja.
Szemében épp fel-felvillan szemem –
átjózanít szédültebb kábulatba.
Ha néha Mondschein, hűvös, szűkszavú,
de parttalan a megszabott mederben.
Zene s mégis egy újabb válaszút,
mert hallgatás, mert hárfa, brácsa egyben.
Csak annyit enged, hogy még érthetem.
A Hold nyelvén szól tisztán, fényesen.
Egy el nem készült fénykép
1. Pozitív
Én majd a hajótetôn ébredek. A pokrócot
tôled lopom el, kénytelen leszel a padlón
aludni. Reggel már csak hult helyem találod,
se hírem, se hamvam, hiába is keresnél.
A rossz szájíz az elsô kávéig kitart.
Délelôtt még ott vagyok a macskajajban,
ám délutánra már nem számítok kényes
kérdésnek. Fájó emlék, lásd, nem leszek.
Most, míg bizonyos válaszoktól megóv
a holdfény, bíztatóan nézhetek szemedbe.
Persze te is az enyémbe, ez kölcsönös.
Túl régóta állunk itt a korlátnál.
Hallgatásunk kétértelmu lett, mint ez
a helyzet, melynek nincs is magaslata.
2. Negatív
Nem kell, hogy az összes trükköt kipróbáld.
Nem érdekes, miért vagyok veled.
Amíg neked presztízs, nekem hiúság,
mellôzhetnénk a többi részletet.
Azt már tudom, milyen, ha megharagszol –
túl könnyen bántjuk egymást, mintha még
lehetne máshogy is. (Bizonytalanból
így újra csak bizonytalanba érsz.)
Ha gondolod, meghagylak új kalandnak:
ne értsük és ne hasson vissza ránk.
Érintve, átölelve is maradhatsz
játék öt sör és egy joint után.
Lehunyt szemedben önmagunk ne lássam
e szép, elôhívatlan éjszakában.
