Picúr blogja

Will Graham, a kiváló nyomozó azért hagyta ott az FBI-t, mert majdnem az életébe került elkapni Dr. Hannibal Lectert, a zseniális őrültet.
Most, évek múltán azonban, amikor egy sor különösen szörnyű gyilkosság tartja rettegésben a közvéleményt, Graham vonakodva bár, de hajlandó visszatérni önként vállalt száműzetéséből és segédkezni az ügyben. Ám hamarosan rá kell döbbennie, hogy a Fogtündér néven elhíresült sorozatgyilkos elfogásához meg kell próbálnia a gyilkos agyával gondolkodni. Ehhez pedig ki kéne fürkésznie egy másik gyilkos elméjét, amely ugyanilyen briliáns - és ugyanilyen beteg. Graham számára ez azt jelenti, hogy szembe kell néznie múltjával és ősi ellenségével, a jelenleg bebörtönzött Lecterrel...

Nem is kell mondanom, engem is a hideg rázott, mikor A Kiválasztott című műsorban Rakonczai Máté leállította a szívét..! Mindenesetre, nagyon aggódtam, és reméltem, nem lesz semmi baja. Még a kezem is remegett:S Egyébként, gondoltam, hogy továbbjut, elvégre, ez egy elég erős produkció volt. Molnár Gergely tudományos-mentalizmus előadása sem volt rossz, de hát én elfogult vagyok Christian Panthera irányába, akit édesanyám nemes egyszerűséggel csak Vámpírnak nevezett a külseje alapján:) Elképesztő, hogy valóban érti és beszéli az állatok nyelvét, és az, hogy képes volt egy madár szemével látni a dolgokat. Visszatérve Rakonczai Mátéra, kíváncsi vagyok, a szkeptikusok most mit fognak kitalálni, vajon hogyan verte át a közönséget...:S

Nemrég, regényem kéziratát elküldtem egy kiadónak. A válaszban írták, hogy a kéziratot lehetőség szerint javasolni fogják a kiadó programjába való beillesztésre. Ez eddig egész jó. Persze, addig még páran átnézik a szöveget, aztán a kiadó tulajdonosa és a többiek eldöntik, mi lesz a sorsa. Ha nem adják ki, az sem baj, mert legalább megismerik a nevem és a történeteimet. Majd meglátjuk, mi lesz...
Egyébként, Rendőrsztori a címe, és a honlapomon meg lehet tekinteni. Egy krimi. Arról szól, hogy halott nő hullájára bukkanak egy sikátorban. A nyomozóknak nehéz dolguk van, főleg ami az indítékokat illeti. Ráadásul, munkájukat akadályozza egy minden lében kanál újságírónő is. Aztán az ügy még tovább bonyolódik, egy évekkel ezelőtti ügy kapcsán. Sőt, a gyanúsítottak egyikéről kiderül, nem az, akinek gondolták...

Karamboloztunk.

Vagyis a buszunk.

Tesóm épp jött velem, mert versenyre mentek. Jól elszórakoztunk: én egész úton dumáltam, ő meg bólogatott, és hümmögött:) Hülyeségből mondtam neki, mi van, ha be sem érünk, mert mondjuk belénk jönnek. Kiröhögött. Aztán én is magamat. Csakhogy később tényleg fékezett a busz. Gondoltam, biztosan elengedi az autókat vagy valami. És akkor szólt tesóm osztálytársa, hogy le kell szállniuk-a tanár mondta-, mert összekoccantunk egy kocsival, így gyalogolnak. No Comment. Már anyám is mondta, hogy vészmadár vagyok. Amúgy, nem a sofőr -"Nagypapi":)- volt a hibás. Ezek után mindenki leszállt, és sétált. Jó sokat. Az egészet persze Jelnek vettem. Rossz Ómennek. Be is jött: matekon a tanár, természetesen engem hívott a táblához -ki mást?:S Hogy folytassam a sort, kémia dolgozatom se lett valami hú, de fényes. Sőt, még az eső is esett...:(

De azért a nap végére egész jó lett minden. Tesin nem is volt akkora szívatás, mint amekkorára számítottunk, barátnőmmel elmentünk vásárolni, és hazafelé a buszon is egész jó volt;) Remélem, azért a holnapi nap valamivel jobb lesz...

Ezt a filmcímet választottam arra, hogy jellemezzem, milyen alakok fodultak meg ma nálam a chaten.

Holt fáradt voltam, mégis kitettem magam annak a traumának, hogy épeszűségemet kockára téve beléptem a chatre. Nem is kell mondanom, az ott lévő emberek többsége nem normális...De én se, hogy közéjük merészkedem:S Kezdjük azzal, belépett hozzám egy srác: "Szia! Lehetek a csicskád?" Gondoltam, nem aprózza el a dolgot. Kérdeztem, már miért akarna ő a csicskásom lenni. Ő: "Mert mazochista vagyok." Akkor megmondtam neki, hogy nem szívesen bántok embereket-kilépett. Jól van -gondoltam- egy problémával kevesebb. Aztán jött egy másik:méret-mániás. Megkérdezte, akarom-e tudni, mekkora. Azt feleltem, ha már ország-világnak tudtára akarja adni e nemes számot, ám legyen. Nehogy már én álljam útját az ő lelki kiteljesedésének. Személyiségi jogok miatt :) nem hoznám nyilvánosságra, amit megtudtam, de nem is ez a lényeg... Jah, igen: az elmaradhatatlan webcamosok-megint tiszteletüket tették. Az idegeimre mennek. Nem vagyok vevő rájuk. Most mit mondjak nekik? "Angyalbogár, te beteg vagy, keress egy dilidokit." ? Szerintem mindegyiket valami megrázkódtatás érte még csecsemő korában vagy valami. Mondjuk kifelé a szülőcsatornán...:) Egyetlen előnyük, hogy könnyen le lehet rázni őket:S Nem úgy, mint egyes erőszakos alakokat. Normális ember nincs arrafelé. 10-ből maximum 1-2. Nehéz kifogni:( Majd meglátjuk, mi lesz. Ma már nem hiszem, hogy megpróbálkozom velük. Még a végén kiújul a migrénem.

Itt ülök gépírás órán, de mivel nincs tanár, jöttem, hogy írjak valamit. Menni akartam chatre, de nem jó a Java, ráadásul, amúgy is csak perverz alakok vannak fenn. A múltkor például belépett egy lábfetisizta:S Leráztam, el lehet képzelni. Meg pár srác: "Akarsz valami izgit látni?" Én: "Kösz, nem. Elég trauma ért már ma így is..." Erre maguktól lelépnek. Nagy, vagány csávók. Szóval, most épp punnyadtam.

Reggel meg mindig én érek először a buszmegállóba. Jött a busz, a sofőr-kedves idős bácsi- megkérdezte, ő késett vagy most én jöttem előbb? Mondtam, nem tudom. Egyébként, nála rendesebb sofőrrel sosem találkoztam, meg vicces is. Lehet, hogy 3. nagypapámmá fogadom. Igen. Már mától. Igaz, nem tudja, de majd megemlítem neki. Tiszta jófej az öreg.

Szerencsére csak öt órám lesz, aztán zúzok haza!!!:)

Majd még jövök...

Nagyban msneztem barátnőmmel, mikor Anya hívott. Mint kiderült, egy közvéleménykutatást végző nő jött el hozzánk. Jól van, gondoltam, majd válaszolok valamit, pillanatok kérdése az egész. Olyan kérdéseket tett fel, milyen csokikat szoktam fogyasztani, sportolok-e, mit reggeliztem, mikor, és a többi... Ekkora hülyeséget! Meg hogy láttam-e a Kinder Bueno reklámját: tudjátok, amelyikben a spiné tiszta maszat lesz, mert még ahhoz is béna, hogy normálisan egyen. Persze, rendesen válaszoltam, bár allergiás vagyok a hülye kérdésekre. Elvégre ez is egy munka. Egyébként, elmondhatom, nekem aztán teljesen mindegy, milyen féle-fajta csokoládét eszem. Totálra nem érdekel, hogy Boci vagy nem Boci... De az az egy tuti biztos, többet nem válaszolok ilyen ostobaságokra: mire visszajöttem, barátnőm nem volt sehol:( Küldtem neki SMS-t, remélem nem tart bunkónak... Majd veszek neki Kinder Bueno-t, akkor talán megbocsát.

Néztem a Kiválasztott című műsort.

Egyébként is hiszek a spirituális dolgokban, de azért ez még engem is meglepett. Próbáltam kicsit szkeptikusan állni a témához, hátha mégis csalás vagy szemfényvesztés az egész, ám Uri Gellernek sikerült eloszlatnia minden kételyemet: a négy kép közül valóban eltaláltam a piramist, mint "helyes megoldás"-t. És most meg itt volt ez a kanálhajlítósdi. Lehet, hogy már hallucinálok, de esküdni mernék, hogy meggörbült... Elképzelem, milyen lenne, ha mentalista lehetnék. Véleményem szerint amúgy is mindenkinek van valamilyen rejtett képessége, tehetsége az ilyesmihez, csak annyi a különbség, hogy míg valaki hisz benne, mások hülyeségnek tartják az egészet. Szóval, jó kis hobbi lenne, ha például tudnék olvasni mások gondolataiban. Rengeteg felesleges kört megspórolhatnék magamnak, meg másoknak is, míg mondjuk megtudom, ami érdekel. Jó volna..!

Megyek is, és utánanézek a gondolatolvasás tudományának...

Pff: holnap is szívunk tesiből...:( Egészen addig, míg valaki hiányzik: és akkor jön ám csak az igazi szadizmus!!! Éljen.

Na, de ettől függetlenül nagyon jó nap volt: hülyültünk egy csomót. Egyik rocker osztálytársam varratott magának egy ruhát, ami olyan, mint a szerzeteseké:) Nem tudom, mi a hivatalos neve, de nem semmi... A suli összes diákja megbámulta... Aztán meg másik osztálytársam felvette-a mellesleg 3 rétegű ruhát-, kiment a folyosóra, és elkezdett szórakozni, mintha kísértet lenne. Jó kis banda, nem? Holnap amúgy nem lesz első órám, táncon pedig pakolni fogunk, szóval csak angol meg tesi:( cuccot kell vinnem. /Jövőre átiratkozom gyógytornára, mert semmi kedvem mindig más miatt szívni...Hülye leszek..!/ Mindegy.

Eszembe jutott Vavyan Fable, a Halkirálynő és a dzsinnek című regénye. Abban is az áll, hogy így tavasz táján az emberek, és a fajból is főleg a pasik, teljesen bediliznek. Nem ezekkel a szavakkal. Épp mentünk a megállóba, mikor a suliból kiszólt egy magas tesztoszteron szinttel rendelkező egyén, különböző ajánlatokat téve, hogy... El lehet képzelni... Ma mindenki meg van bolondulva? Vagy csak én futok bele mindig szatírokba, pszichopatákba?! Mintha vonzanám az ilyen alakokat:S Szééép...

Aztán meg jöttem a busszal: egy fószer egész úton panaszkodott, hogy miért nem a másik busszal mennek, akiknek az is jó lenne. (Itt megjegyzem, nem rám célzott) Ráadásul, háromszor elismételte ugyanazt az unalmas történetet, közben nagyokat nyerített-a "nevet" szó erre gyenge kifejezés lenne-, azt hittem, leütöm. Persze, nem tettem, azon oknál fogva sem, hogy hozzám képest elég nagy darab volt. Sebaj, ezt is túléltem. Azt azért remélem, ritkán találkozom vele-de jobb lenne, ha inkább soha:S

Jó kis nap volt.

Kezdve onnan, hogy reggel, mikor suliba mentem a busszal, felszállt két pasas. Jó, igazából nem érdekelt, csak bámultam ki az ablakon, bár feltűnt, a sofőr nem is szokott ott megállni. Na, oké, gondoltam, van jobb dolgom is annál, minthogy azzal törődjek, ki hol, mikor száll fel vagy le a buszról. Aztán gyanús lett, hogy mindenki elhallgatott. Mindenki befogta a száját, és néma csendben maradt. Körülnéztem, aztán leesett: a két fazon ELLENŐR! Azt azért leszögezném, nem találtak semmit, nem bliccelt senki-én sem. Hiszen én egy tisztességes állampolgár vagyok... Egyébként pedig a suliban is egész jó hangulat uralkodott. Tehetségkutatót tartanak a sulinkban, mindenki be volt zsongva. Óra közben is "felcsendült" egy hang. Hang? Még a tanár szerint is maximum macskanyávogás-valójában csak egy énekes palánta szárnypróbálgatása. Amúgy az is előcsalogatta jókedvemet, hogy sütött a nap!!! Végre. Aztán meg jöttem haza a suliból, a busz tele volt-természetesen. De még ez sem ronthatta el a kedvem, mivel közismerten szerencsés típus vagyok, és mint ilyen született mázlista, pont egy irtó édes srác mellett álltam:) Szerintem ezen nincs is mit ragozni.

És mi lesz holnap? Szadizmus-a tesiórán. A tanár alaposan megszívat minket amiatt, hogy két ember ellógott óráról. Éééééééélllllllllllljjjjjjjjjjjjjjjjjjeeeeeeeeeeennnnnnnnn!:( Na, nem baj, ha már holnap úgyis meghalok, legalább ez a napom klassz volt. CARPE DIEM!

Itt soha nem történik semmi...

Lehetetlen:(

Nincs Isten!

Falnak megyek.

És ha végre végigjárom az unalom lépcsőfokait, talán kitalálok valamit.

Tegnap épp alkotói válság volt. Nem csak nálam, tesómnál is, aki szintén művész. Grafikus lesz. Teljesen kikészített már a siránkozásával, hogy nem jut az eszébe semmi! Most mi lesz? Fogalma sincs, mit rajzoljon, fessen és a többi. Figyelmébe ajánlottam a közeli erdőt, biztosan találna megfelelő barlangot, hogy kiváló barlangrajzok elkészítésén csillogtassa meg tehetségét. Az mondta, nem vagyok normális. Hát, jó...már az is baj, ha az ember segíteni akar...hálátlan nőszemély... Amúgy nem értettem, mi baja van az ötletemmel. Aztán eszembe jutott valami: előkerestem Alejo Carpentier Eltűnt nyomok című regényét, és a kezébe nyomtam. Megnézte, majd megforgatta a kezében. "Ez egy könyv." -hoztam a tudtára, ha agyacskájának túl nagy megterhelést jelentene a tárgy azonosítása. Aztán elmondtam neki, hogy mivel a könyvet napló formájában írta a szerző, így rengeteg momentum található benne, amit pillanatok alatt megörökíthet az utókor számára. Kinyitotta valahol, beleolvasott. Tetszett neki. Aztán úgy döntött, most nincs kedve alkotni...No Comment!
És még én nem vagyok teljesen normális...

Íme, egy tuti Salt 'N' Pepa dalszöveg:

"Let's Talk About Sex"

(Punch it, Hurb
Yo, I don't think we should talk about this
Come on, why not?
People might misunderstand what we're tryin' to say, you know?
No, but that's a part of life)

Come on

[CHORUS]

Let's talk about sex, baby
Let's talk about you and me
Let's talk about all the good things
And the bad things that may be
Let's talk about sex
Let's talk about sex
Let's talk about sex
Let's talk about sex

Let's talk about sex for now to the people at home or in the crowd
It keeps coming up anyhow
Don't decoy, avoid, or make void the topic
Cuz that ain't gonna stop it
Now we talk about sex on the radio and video shows
Many will know anything goes
Let's tell it how it is, and how it could be
How it was, and of course, how it should be
Those who think it's dirty have a choice
Pick up the needle, press pause, or turn the radio off
Will that stop us, Pep? I doubt it
All right then, come on, Spin

[CHORUS]

Hot to trot, make any man's eyes pop
She use what she got to get whatever she don't got
Fellas drool like fools, but then again they're only human
The chick was a hit because her body was boomin'
Gold, pearls, rubies, crazy diamonds
Nothin' she ever wore was ever common
Her dates heads of state, men of taste
Lawyers, doctors, no one was too great for her to get with
Or even mess with, the Prez she says was next on her list
And believe me, you, it's as good as true
There ain't a man alive that she couldn't get next to
She had it all in the bag so she should have been glad
But she was mad and sad and feelin' bad
Thinkin' about the things that she never had
No love, just sex, followed next with a check and a note
That last night was dope

Let's talk about sex, baby (sing it)
Let's talk about you and me (sing it, sing it)
Let's talk about all the good things
And the bad things that may be
Let's talk about sex (come on)
Let's talk about sex (do it)
Let's talk about sex (uh-huh)
Let's talk about sex

Ladies, all the ladies, louder now, help me out
Come on, all the ladies - let's talk about sex, all right
[repeat]

(Yo, Pep, I don't think they're gonna play this on the radio
And why not? Everybody has sex
I mean, everybody should be makin' love
Come on, how many guys you know make love?)

[CHORUS]

 Már eleve (óva)intő jel kellett, legyen a tény, hogy szokásomtól eltérően alig bírtam kikászálódni az ágyból. Máskor -ha kis túlzással is- fittségem Schobert Norbiéval vetekedett. Hát, gondoltam, jól van, biztosan öregszem, betett nekem ez a majd' tizenhat év. Annyiban hagytam a dolgot, s bár nehezen, sűrű szitkozódások közepette, de azért sikerült életet lehelnem mgamba.

Indultam.

Feltűnt, tömegközlekedési eszközünk, nevezzük nevén, a busz, folyton pirosat kap. Gyanúsnak kellett volna, legyen. De nem volt az. Sorsom beteljesedni látszott. Lassan, de biztosan haladtam Végzetem felé.

Ott, akkor: belém kötött. Hogy fordítva lett volna, nem hiszem. Békés természetemhez híven először nem vettem magamra. Gyanítottam, szokásos hárpia-modorát csillantotta meg irányomba. Tudtam, nem kedvel, nem foglalkoztam vele. Folytattam társalgásunkat hőn szeretett padtársammal. Csak nem hagyta annyiban. Persze, nem a szemembe mondta, hanem inkvizítor társának, akivel ítéletet mondanak a halandók felett. "Menj le alphába, menj le alphába..!"-skandáltam magamnak kitartóan. Máskor bejött.

Most nem.

Úgy rémlett, az állatias ösztönök átvették az irányítást. Már nem az észérvek játszották a főszerepet, hanem a ragadozó szellem. Mint kiéhezett tigris ugrottam volna neki, hogy átharapjam a torkát.

Nem tettem. Mintegy isteni sugallat hatására -miután kifejeztem irányába véleményemet-, továbbáltam. Többet nem szólt. Láttam: gyűlölet izzott a tekintetében. Más nem lehetett. Az értelem halovány szikrája tán? Á, dehogy.

Már nem érdekelt.

Társaim, mint hőst ünnepeltek. Gratuláltak. Csak a babérkoszorút hiányoltam... "Talán a legközelebb."-vigasztaltam magam.

 Imádom a művészeteket. Véleményem szerint a világ nélkülük nem lenne az, ami. Az emberiség, a világ története elveszett volna, feledésbe merülve az idő homályában. Gondoljunk csak bele, mi mindent adott például Leonardo da Vinci vagy Picasso a világnak!Másrészt, a művészeteknek nagy szerepük van gondolataink, érzéseink kifejezésében. Ha a felszín alá nézünk, jobban megismerhetjük mind a mű alkotóját, mind pedig önmagunkat. Sőt, nem túlzás, talán még környező világunkat is. Ha Edgar Allen Poe műveit olvassuk, és nem csak amolyan felszínes módon, máris látjuk, hogy az író nem csak egy kábítószer- mámoros látomását vetette papírra. Ezek a valós érzései. Egész életüket megismerhetjük munkáik által. És persze, rengeteget tanulhatunk tőlük. Hányan, de hányan nézték őket sült bolondnak ideáik miatt? Hányan akarták bukásukat, csak mert mást képviseltek? De Ők soha nem adták fel, megszállottan haladtak a kitűzött cél felé. Kitartottak. És ha úgy tűnt, itt a vég, fel kell adniuk, nem tették. Emelt fővel álltak talpra. Az Élet pofonokat osztott nekik, de akkor sem hátráltak meg. Nekik ezek az álmok, odeák jelentettek mindent. Nem csak maguk miatt. A többi ember miatt is. Adni akartak. Olyat adni, ami értékes. Ez a művészet.