Magyek, a lámpa zöldre vált.
Fél óra még.
Szőke kislány sírva kiált
édesanyjáért rég.
Várok.
A szürke járdaszegély
önálló életre kél
szemem előtt.
Nevetés, tömeg, kalapok -
és figyelem mindet bután;
Mire aztán észbe kapok,
szaladhatok a busz után.
---Kreáltam tanóra közben (nem volt ugyanis irodalomtanár, csak helyettesítés, amin nem csináltunk semmit).---
Közben olvasgattam Voltaire Candide-ját, különösebben eddig se nem tetszik, se nem rühellem, bár nem sok értelmét látom. "Úgy álltam neki, hogy sz*r lesz...az is lett..." by Ibi. Hát, ja. Mit ne mondjak, elég nyers - véres jelenetek: csonkok, stb. Bár én bírom az ilyeneket.
Egyébként igencsak beválni látszik a jóslatom, ugyanis tényleg megfáztam, most szenvedek. Remélem, a hétvégén kiheverem.
Meg tesómnak is szeretnék még írni egy öt-hat versszakos verset, ugyanis versmondóra készül, ha sikerül, az én költeményemmel:D Juhuhú! Drukkoljatok.
